Elképzelhető, hogy sokan már el is tették horgászbotjaikat és már a jövő évi horgászatokról ábrándoznak. A FishingWorld csapata ezzel ellentétben ilyenkor is szereti kapásra bírni a termetesebb pontyokat. Mivel kevés időnk van a pecára, ezért 48 órát terveztünk valahol.

Először egy telepített tavat szemeltünk ki, de pár perc beszélgetés után rájöttünk, hogy “sajnos” nem tudunk mi elszakadni kedvenc vizünktől, a Balatontól. Egy gyors telefon és lelki szemeinkkel  már a zánkai part hullámaiban gyönyörködtünk.

Vasárnap kora délután értünk le a partra. A fránya kipakolás és az előkészület most is elrabolt tőlünk pár órát. A helykereséssel nem kellett sokat foglalkozni, mert az előttünk elterülő vízterületen szinte szlalomozni kényszerültünk a bójáktól. Radar használata tilos november elsejétől a vermelő halak védelmében, ezért azzal sem kellett bajlódni. Erősen sötét volt már, mire a csalijaink a helyükre kerültek. Két botra egy-egy darab, az V. NBBH-nyen is jól működő 20mm-es fűszeres süllyedő golyó került. A másik kettőt egy 16-os kagyló és egy 14-es fűszeres süllyedő bojlikkal kombinálva csaliztuk. Nem tartottuk indokoltnak a nagy csalik használatát kezdésnek, arról nem beszélve, hogy a balcsi hőmérséklete 9 Celsius fok volt. A csaligolyók mellé egy maréknyi bojli és egy maréknyi vegyesen oldódó pellet-keverék került, amelyet finoman meglocsoltunk kizárólag természetes kivonatokat tartalmazó tintahalas juice-szal.

Az első halra nem kellett sokat várni, éjfél körül szólalt meg a kapásjelző. Egy közel 5 kilós tőponttyal ismerkedhettünk meg közelebbről, akinek a 20-as fűszeres ízlett meg. A meglepetéstől és az örömtől ki is száradt a torkunk, amit gyorsan orvosoltunk, majd a szokásos forgatókönyv szerint újra csaliztunk és újra húztunk.

Hajnalban ismét megszólalt a “csipogónk”. Partról, nem túl hosszú fárasztást és egy törött merítőnyelet követően, ismét egy gyönyörű egészséges balatoni halnak örülhettünk. Közel 10 kilósra saccoltuk. A legmerészebb álmainkban sem gondoltunk ilyen élményre.

cof

Reggel a mérleg 10,15 kg-ot mutatott

Napközben kereső horgászatot folytattunk, többféle attraktív csalit próbálva, minimális etetést alkalmazva, de nem sikerült kapásig eljutnunk.

Az előző éjszakához hasonlóan most is éjfél környékén hallottuk meg a kapásjelző hangját. Egy pár méter zsinórt visszanyerve éreztem, hogy valamelyik bójára felakadt a hal. Gyorsan csónakba szálltam és pillanatok alatt a karnyi vastag, soha el nem dőlő rúdnál voltam. A “bóját” meg sem tudtam mozdítani, valószínűleg egy atombiztos betonba önthették. Éreztem, hogy a hal még rajta van a horgon. Tudtam, nincs más választásom, el kell vágnom a zsinóromat. Nem akartam bajlódni az újbóli összekötésével, mert szerencsémre az utolsó pár méter előtét zsinór tekeredett csak fel. Az alkaromra tekertem a hal felőli szakaszból először egy méternyit, majd elvágtam a zsinórt. Apránként húztam magam felé a halat és közben tekertem a karomra az előtétet, egészen addig, amíg meg nem tudtam szákolni. A 4-es Krank horog jól vizsgázott és vidáman robogtam a part felé a rövid túránk harmadik halával.

cof

Ez a töves 7,80 kg

A maradék pár órában a keleti szél is nagyon megerősödött és vagy ezért, vagy más miatt nem tudtunk több hallal fényképet készíteni.

cof

Halaink visszakerültek “Pelso-Anya” ölelő karjába.

Rövid horgászatunk számomra ismét bebizonyította, hogy kiváló minőségű és beltartalmú csalikkal, valamint némi szerencsével még egy ilyen nehéz, nagy kiterjedésű vízen is lehetünk eredményesek,  akár ebben a nem kifejezetten barátságos novemberi időszakban is.